Felvonulásunk az oroszok ellen
A haditerv szerint csapataink gyülekezése és az oroszok elleni felvonulása Kelet-Galícia határán, a Bug és a Stripa folyók mentén kellett volna megtörténnie. Conrad tisztában volt, hogy az általános mozgósítás és a felvonulás idejével megkésett. Nem akarta olyan területen gyülekeztetni haderőit, ahol már számítani lehetett az orosz lovasság tevékenységére, mert ez mindenképpen zavarólag hatott volna az állások elfoglalására. E meggondolásból adott utasítást, hogy a csapatok ne az eredetileg elképzelt vonalon, hanem attól cca. 80 km-rel hátrébb a San és a Dnyeszter folyók nyugati partját megszállva foglaljanak állást. Ez jó gondolatnak bizonyult, mert e folyók adta természetes akadály mindenképpen megnehezített volna egy váratlan nagy erejű orosz betörést, a felvonulási területünkre.
A mozgósítási terv alapján, de a megváltozott helyzetnek megfelelően attól kismértékben eltérve megkezdődött felvonulásunk. Vasúti szerelvények százai robogtak és vitték csapatainkat a galíciai határaink közelébe, ahonnan 2-4 napi gyalogmenettel értük el az akkor már kiépítésben lévő állásainkat.
Felsőbb vezetésünk abban a feltételezésben volt, hogy egyrészt az orosz még nem heverte ki teljesen az 1905-ös japán-orosz háború anyagi veszteségeit, másfelől a gyér vasúti vonalak szállítási kapacitása nehézkessé teszi az orosz erők felvonulását, s így a számított időveszteségűnket még ki lehet egyenlíteni.
Ne felejtsük, hogy ekkor a 2. hadseregünk, amely szintén az orosz ellen volt számításba véve, zömében még a Szerb határon a Szerémségben állomásozott, és a helyén tátongó rést egy gyenge erdélyi hadtesttel töltöttük ki.
Az állások elfoglalása rendben megtörtént, az ellenség behatásával sehol sem találkoztunk. Az oroszok úgy gondolták, ami természetszerűleg részükről egy ésszerű feltételezés volt, hogy csapataink az eredeti felvonulás szerinti állásokban vannak, s ezért előőrsei rendkívül óvatosan haladtak előre. Mivel még ők is felvonulásban voltak, tudták, hogy a teljes erejük kifejtésére még nem áll rendelkezésre elegendő harcoló alakulat. Ekkor még a mi csapataink sem voltak abban az állapotban, hogy a főerők idő előtti összecsapására gondolni lehessen.
Az előreküldött felderítőink számottevő orosz erővel nem találkoztak, sőt néhány erős huszárezredünk egy lendületes rohammal a 8.-ik orosz hadsereg élét megtámadták és szétzilálták. Mélyebbre belátni abban az irányban azonban nem tudtunk (vagy nem akartunk) így ott nem lett megállapítva az ellenség tényleges ereje. Ebből az a téves következtetés alakult ki, hogy keleten a 2. seregünkkel szemben, komoly orosz erők nincsenek.
A feltételezés az volt, ami teljesen beleillett Conrád elképzelésébe, hogy az orosz seregek északon, nyugat-lengyelország területén gyülekeznek, és Berlin felé támadó irányba csoportosítják seregeiket. A fővezérlet eme téves helyzetértékelése azt a gondolatot eredményezte, hogy jó alkalom nyílik az ellenség oldalba támadására és bekerítésére. Conrad ezen napon, augusztus 21.-én adta ki híres napiparancsát:
"Általános támadást tervezek mind a négy sereggel északi irányba…"
Mivel azonban az orosz még nem gondolt támadásra Berlin felé, mert először minket akart elintézni, balszerencsénkre, a valós helyzet pont fordítva alakult. Nem mi találtuk oldalba a feltételezett orosz erőket, hanem a mi oldalunk és hátunk került veszélyeztetett helyzetbe.
A fokozatosan észak felé forduló seregek keleti szárnya súlyos csatába keveredett a Bruszilov tábornok vezette 8. orosz hadsereg előrenyomuló hadosztályaival, és meghátrálásra kényszerült. Conrad véletlen balesetnek vélte az eseményt és tovább erőltette a támadást észak felé, ahol szép győzelmeket arattunk. Csak mikor egy újabb véres és veszteség teljes csapás érkezett keletről, és jobbszárnyunk rendezetlen visszavonulásra kényszerült, jött rá, hogy helyzetértékelése tévedésen alapult, és mi kerültünk szorongatott helyzetbe.