A csorbát ki kellett köszörülni, és mivel az uralkodó is ragaszkodott Szerbia megfenyítéséhez, új hadjárat terve kezdett kirajzolódni.

A lényeg abban állt, hogy Potiorek a 6. hadsereget észak felé tolta el, ami az 5. sereg mellett vett állást, és az időközben az orosz hadszíntérre elvonult 2. sereg helyére a Szerémségben felállított hadcsoporttal együttesen, három irányból támad. A terv pontos végrehajtás esetén jó eredménnyel kecsegtetett. Így indult meg szeptember 8.-án a

Második Drina-menti hadjárat.

Csapataink az időközben megerősödött szerbekkel szemben mindenhol átkeltek a Drinán és súlyos harcokban a felmorzsolás szándékával általános támadást indítottak.

Erőszakos átkelés a Drinán - szeptember 9.-én

Előnyomulás a Jadar felé - szeptember 13-18.

Védőállásunk a Kuliste magaslaton

Ismét mélyen benyomultunk Szerbiába, ami lehetőséget adott az északon állomásozó hadcsoportnak Belgrád megszállására. A szerb főváros elfoglalása az uralkodó és a monarchia felső körei számára erkölcsi szempontból volt fontos, viszont stratégiai nézőszögből kifejezetten hátrányként jelentkezett. Ezzel ugyanis elviselhetetlen mértékben kiszélesedett és elvékonyodott frontvonalunk. (További csapatok ideszállítására már nem volt lehetőség, mivel az orosz hadszíntéren is kezdett válságosra fordulni helyzetünk.) A folyamatos támadási paranccsal Potiorek a csapatokat túlhajszolta. Az utánszállításban is hiány mutatkozott, aminek az lett a következménye, hogy a jól összefogott helyi szerb túlerő ellentámadásait kivédeni, tartalék nem állt rendelkezésre. Előnyomulásunk megakadt, és hosszan tartó véres küzdelmekbe bonyolódtunk. Kimerült csapataink az állásokat megtartani nem tudták és meghátrálni kényszerültek, ami december 15.-én Belgrád feladását eredményezte. Egész vonalunk a Száva és Drina mögé húzódott vissza.

Dicső ezredünk a 6. hadsereg kötelékében küzdötte végig a Drina menti hadjáratokat, ahol jelentős legénységi veszteség mellett számos kiváló tisztünk is elesett. Itt történt, hogy rövid idő alatt az ezred két ezredparancsnokot is elveszített. Egy hónap alatt, Kleszky Ottó ezredes, majd a helyébe lépő Beniczky Lajos alezredes ezredparancsnok is hősi halált halt.

(A második Drina-menti hadjáratban szeptember 17-én éjjel nagyapám Beksits Olivér százados a 2. század parancsnoka is súlyosan megsebesült és a magas szakadékos partról a lovával együtt eszméletlenül a Drinába lezuhant. Minden bizonnyal hullámsírban leli halálát, ha három bakája nem észleli az eseményt. A honvédek látván századparancsnokuk szorult helyzetét eldobták puskáikat, és a gyors sodrású folyóba utána vetették magukat. 150 méterrel lejjebb sebesült parancsnokukkal a vállukon partot fogtak. Mindenki szerencsésen megmenekült. Nagyapámat hazaszállították Pécsre, hosszú gyógykezelésre. A bakák kilétére sohasem derült fény. - Beksits Eszter elbeszéléséből.)   

December közepére a szerb hadszíntéren a harcok elcsendesedtek. A csapatok az egész vonalon a határfolyók mentén védelemre rendezkedtek be. A négy hónap harcaiban megtizedelt szerb seregeket (amiben magunk is, nem kis részben felőrlődtünk) végérvényesen képtelenné tettük bármi nemű komoly támadó hadművelet végrehajtására. Conrad nem volt elégedett a déli seregek eredményeivel. Annyira nem, hogy Potioreket helyéből elcsapta, és soron kívül nyugdíjazta. Frank is új beosztásba került.

Oldal: Második Drina-menti hadjárat
A magyar királyi pécsi 19. honvéd galogezred és alakulatai - © 2008 - 2024 - capul.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen honlap készítő az Ön számára is használható! A saját honlapok itt: Ingyen honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat