Éljen a Háború!

A XIX. század közepére visszavezethetően Európa országai és birodalmai között eluralkodott a bizalmatlanság. Sok minden közrejátszott abban, hogy Európában a közvéleményre is átterjedően az a nézet váljon uralkodóvá, hogy a felhalmozódó sérelmek rendezésére a diplomácia már képtelen, azt csak fegyveres úton lehet elintézni.

1849-et követően a század végére Ausztria és Oroszország között a viszony megromlott, amit sok egyéb mellett, a krimi háborút lezáró béketárgyalások során mutatott osztrák magatartás tovább feszített. Bosznia-Hercegovina okkupációja, majd annektálása a szerbek éles szembenállását eredményezte, mert e lépés keresztezte a nagy szerb állam létrehozásának gondolatát. S akkor ott volt még az olasz irredenta, és az oláh terjeszkedési igény hangoztatása is Magyarország irányában.

A cár Bizánc felé irányuló törekvése kudarcot vallott, s úgy érezte, hogy a birodalmak cserbenhagyták őt.

Az 1870/71-ben a poroszoktól elszenvedett csúfos vereség miatt a franciákban élénken élt a revans gondolata és Elzász-Lotaringia visszaszerzése.

II. Vilmos császár tapintatot nélkülöző erőszakos kül-, és gyarmatpolitikája, valamint Németország intenzív gazdasági fejlődése sértette Anglia érdekeit.

E sok sérelem és érdekellentét kellős közepébe 1914 nyarán becsapott egy hír, Szarajevóban eldördült egy pisztoly.

Európa ujjongott. Nem volt egyetlen ember sem, aki a háború ellen felemelte volna a szavát. Illetve mindössze két emberről tudunk, akik nyíltan kifejtették háborúellenes nézeteiket. Az egyik egy francia szociáldemokrata újságíró volt, akit azonnal, rövid úton eltettek láb alól. A másik a magyar miniszterelnök gróf Tisza István volt, de őt magas német és osztrák körök meggyőzték, hogy ”itt az idő most vagy soha”. Tisza egy darabig ellenállt, de később elállt addigi nézeteitől - és becsületére legyen mondva - minden tudását és energiáját a ”szent ügy” szolgálatába állította.

A hadüzenet

Miután Szerbia visszautasította a monarchia ultimátumában foglalt követeléseket, Ausztria-Magyarország megszakította a diplomáciai kapcsolatot és július 28.-án hadat üzent Szerbiának. A hadüzenettel azonos időben részleges mozgósítást rendelt el, ami a haderőnk 2/5 részére terjedt ki. Jobb lett volna azonnal általános mozgósítást elrendelni, de mivel ekkor még nem volt ismert Oroszország magatartása, el akartuk kerülni, hogy az általános mozgósítással magunk váltsuk ki az oroszok beavatkozását, s ezzel egy világháború kirobbanását. Csak miután 31.-én amikor már nyilvánvalóvá vált az oroszok katonai előkészületei, rendeltük el az általános mozgósítást.

Ekkor a részleges mozgósítási tervnek megfelelően már megkezdődtek a vasúti szállítások Szerbia irányába. Az általános mozgósítás megzavarta volna ezt a folyamatba ment felvonulást, és a vasúti műszaki kapacitások sem tették lehetővé az oda szánt csapatok visszafordítását. Így az általános mozgósítás első napját augusztus 5.-ben kellett meghatározni.

Ebből adódott, hogy a 2. hadseregünk, amely az általános mozgósítás esetére Oroszország ellen volt számításba véve, már vasúton ült és robogott a szerb határ felé. Ezt, majd csak egy későbbi szállítási időponttal lehetett visszairányítani a keleti arcvonalra.

A részleges mozgósítási tervnek megfelelően a pécsi ezred négy, egyenként 100 tengelyes vasúti szerelvényen indult a szerb hadszíntérre. Útirány: Pécs - Eszék - Vinkovci - Bosanski Brod - Szarajevó.

1914. augusztus 9.-én hajnalban hosszú sorokban érkeznek a századok a pécsi pályaudvarra, ahol már nagy a sürgés-forgás. Képzett hadtáptisztek irányítása mellett már folyamatban van a vasúti berakódás. Hadi, élelmi, ruházati, egészségügyi és minden szükséges rakomány a vagonokba kerül. Pécs lakói és elöljárói a visszatérés reményében búcsúztatják a katonákat. Éles mozdonysíp hasít a peron csendes morajába és lassan csikorgó kerekekkel nekiindul az első szerelvény. Már messze kint jár a pályán, de még mindig hallani a honvédek vidám katona nótáját. ”Megállj kutya Szerbia…!”. Hej, de sokan nem jöttek többé vissza, de sok fiatal életnek lett a harctér a temetője.

1914. július végén a mozgósítás elrendelésekor Magyarország területérõl 1.663.500  katona vonult a zászlók alá benne a m. kir. pécsi 19. honvéd gyalogezred mintegy 2400 honvédje.

A háború eleddig soha nem látott katonatömegeket mozdított meg.  A történelemben addig megvívott háborúk mind eltörpültek e kolosszális erőfeszítés árnyékában. A kontinens országai sorra vagonírozták be, és szerelvények ezrei robogtak és vitték a harcterekre a seregeket. A központi hatalmak 3.547.000 katonájával szemben keleten 2.712.000, nyugaton 2.382.000, délen 285.000 fős hadsereg nézett farkasszemet.

Oldal: Éljen a háború!
A magyar királyi pécsi 19. honvéd galogezred és alakulatai - © 2008 - 2024 - capul.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen honlap készítő az Ön számára is használható! A saját honlapok itt: Ingyen honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat